USC Shoah Foundation Executive Director, Stephen Smith along with guest speakers, Kim Feinberg, USC Shoah Foundation Regional Consultant in South Africa and Founder and CEO of the Tomorrow Trust, and Freddy Mutanguha, Director of the Kigali Genocide Memorial Centre in Rwanda, address the importance of using testimony in education from a global perspective.

USC Shoah Foundation Executive Director, Stephen Smith along with guest speakers, Kim Feinberg, USC Shoah Foundation Regional Consultant in South Africa and Founder and CEO of the Tomorrow Trust, and Freddy Mutanguha, Director of the Kigali Genocide Memorial Centre in Rwanda, address the importance of using testimony in education from a global perspective.

Zuzana Růžičková se narodila roku 1927 v Plzni. Po absolutoriu tamního gymnázia byla odvlečena do ghetta Terezín, odkud byla dále deportována do tábora smrti v Osvětimi - Birkenau. Osvobozena byla v koncentračním táboře Bergen - Belsen. Po válce vystudovala hru na klavír a cembalo, a stala se světově uznávanou interpretkou a profesorkou hudby.

Zuzana Růžičková vzpomíná na poválečný návrat z koncentračních táborů domů, do Plzně. Zuzana Růžičková se narodila roku 1927 v Plzni. Po absolutoriu tamního gymnázia byla odvlečena do ghetta Terezín, odkud byla dále deportována do tábora smrti v Osvětimi - Birkenau. Osvobozena byla v koncentračním táboře Bergen - Belsen. Po válce vystudovala hru na klavír a cembalo, a stala se světově uznávanou interpretkou a profesorkou hudby.

Produced by James Moll, Broken Silence consists of five foreign-language films featuring testimonies from Argentina, the Czech Republic, Hungary, Poland, and Russia and directed by distinguished filmmakers from each of these countries. The documentaries are unique in scope and construction: incorporating archival and modern-day footage, still photographs, original music, and drawing from the Institute’s testimonies.

Directed by James Moll and produced by June Beallor, The Academy Award®-winning The Last Days gives the personal accounts of five Hungarian Holocaust survivors, along with those of liberators, historians, and other eyewitnesses, to provide insight into the events of 1944 in Hungary and to address the themes of family, morality, forgiveness, tolerance, and rebuilding a life after the war. Order the video on Amazon

Equipped with mini-DV cameras, the seven young people featured in Giving Voice document their surroundings at school and at home, with friends and family, and share their responses to viewing survivor testimony. In so doing, they reveal candid observations about intolerance and hatred.

by Mike Smith/James Goldberg/Dani Goffstein Winners of the 2013 Viewer's Choice Award

by Caroline Friend

by Mengfan Wang

by Anissa Douglass

by Shun-Fang Yu

Az 1944-es budapesti gettósítás során Ágnesnek sikerült édesanyjával maradni, bár a nyilasok többször is szét akarták őket választani. Kun Ágnes (sz. Boskovitz Ágnes) 1940-ben született Budapesten. Ágnes még egészen kicsi volt, amikor édesapját behívták munkaszolgálatra. 1944 végén édesanyjával az óbudai téglagyárba vitték, ahonnan a budapesti gettóba kellett vonulniuk. A gettót 1945 januárjában szabadították fel a szovjet csapatok. Ágnes édesapja Ukrajnában halt meg.

Éva arról beszél, hogyan élte túl a nyilasok razziáját 1944 telén, Budapesten. Egy fiatal magyar nyilas el akarta vinni, de apja gyors közbelépésének köszönhetően megmenekült. Évekkel a háború után újra találkozott ezzel a férfival, aki addigra az Államvédelmi Hatóság őrnagya lett.

Verő Gábor egy ukrán kápótól brutális bánásmódját idézi fel, amelyben bátyját részesítette az auszriai Ebensee-ben lévő koncentrációs táborban. Bátyja nem sokkal a felszabadítás előtt vesztette életét.

Kármán György felidézi, nem zsidó osztálytársai milyen antiszemita bánásmódban részesítették szegedi gimnáziumi évei alatt, illetve elmondja, hogyan reagált egy tanára a diáktársak megjegyzéseire.Kármán György 1933-ban született Szegeden. 11 éves volt, amikor Szeged teljes zsidóságát a helyi gettóba kényszerítették. Néhány hónappal később az osztrák Weitra koncentrációs táborba szállították, majd Strasshofba és Schützenbergbe. A háború után ismert zenész lett: orgona- és zongoraművész.

Kis György katolikus pap a Holokauszt alatt zsidókat mentett. Az interjúrészletben a propaganda erejéről és befolyásáról beszél. Kis György 1914-ben született Adonyban. Családja zsidó származású, de nagyszülei még jóval a 20. század fordulója előtt áttértek a katolikus vallásra. György már vallásos, katolikus szellemben nevelkedett és katolikus pap lett. A holokauszt alatt zsidó emberek mentésében, segítésében részt vett. A háború után a magyar kommunista hatóságok üldözésének célpontjává vált.

Deák Ervin sosem volt jó latinból, de valamiért mégis magával vitte latinkönyvét a gettóba. Megismerkedett egy idős férfival, aki rettenetes állapotban volt, egyedül, elszakítva a családjától. Amikor az meglátta Ervinnél a latinkönyvet, elárulta, hogy latintanár volt, és felajánlotta, hogy szívesen tanítja a fiút ott a gettóban. Ervin nem merte megmondani, hogy nem szereti a latint, „elviselte” ezeket az alkalmakat, mert úgy érezte, ezzel segíthet a férfin, akinek így valamelyest visszaadhatott egy darabot régi életéből: úgy érezhette naponta pár órára, hogy ember újra.

A Marosvásárhelyről származó Erdélyi Lajos az erdélyi magyar bevonulásról beszél. Arról, hogyan fogadták ezt az erdélyi zsidók és nem zsidók, illetve, hogy milyen hatással volt ez a helyi zsidók életére. Felidézi, hogy zsidósága miatt nem vették fel gimnáziumba, rádöbben, hogy többé már nem egyenlő tagja a társadalomnak, annak ellenére, hogy a magyar kultúra meghatározó eleme volt létezésének.

Kellner Magda arról mesél, hogy Wallenberg 1944 decemberében - miközben ezrek megmentésén fáradozott - hogyan ment el személyesen egy kétéves kislányért, hogy a viszonylag biztonságos, svéd védettség alatt álló házba vigye őt a szüleihez, amikor az addig őt bújtató keresztény család már nem tudta tovább bújtatni.

Heller Ágnes visszaemlékezik a német megszállás napjára, arra ahogy hazaküldték őket a zsidó iskolából délelőtt, illetve a szüleivel történt beszélgetésre: elmehet-e aznap délután a Zeneakadémiára?

Bárdos Pált Makón érte a német megszállás. Visszaemlékezésében feleleveníti megdöbbenését a német katonák civilizálatlan viselkedése nyomán, de leginkább a lakosság jól érzékelhető félelme maradt meg emlékezetében. Bárdos Pál 1936-ban született Makón. A makói és a szegedi gettó után ausztriai lágerekbe került, Badenben szabadult fel. Író lett, egyetemi tanár, közel húsz kötete jelent meg, szinte minden művében foglalkozik a vészkorszak eseményeivel, traumájával.

Mike Terézia falujától 28 kilométerre, Szentgotthárdon járt iskolába. Március 19-én, vasárnap otthonról utazott vissza Szentgotthárdra. A megszállás hírét a vonatúton hallották. Visszaemlékszik arra, hogy szállásadója aggódva ment elé a vasútállomásra, illetve hogy néhány nap múlva el kellett hagynia a várost. Mike Terézia 1927-ben született Szombathelyen. A holokauszt idején a nagykanizsai gettóból került Auschwitz-Birkenauba, majd a ravensbrücki lágerbe.

1944. március 19-én, vasárnap, a zsidó iskolában, ahová Zsuzsa járt, rendes tanítás lett volna, de a megszállás hírére délelőtt hazaküldték a gyerekeket. Ferge Zsuzsa 1931-ben született Budapesten. Apai ágon a hires makói főrabbi, Dr. Kecskeméti Ármin unokája. 1944-ben hamis papírokkal, Budapesten bújkált. Szociológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.

1944. március 19-én György otthon volt Újpesten, ahonnan aznap bement Budapestre. Itt végignézte, ahogyan a németek beszállásolják magukat. Arról beszél, mennyire biztak abban, hogy hamarosan véget ér a háború és hogy milyen halálfélelemmel töltötte el őket a megszállás. Besnyő György 1919-ben született Újpesten. Munkaszolgálatos volt, majd 1944-ben Bergen-Belsenbe deportálták. A láger felszabadítása után hontalantáborba került.