Bárdos Pált Makón érte a német megszállás. Visszaemlékezésében feleleveníti megdöbbenését a német katonák civilizálatlan viselkedése nyomán, de leginkább a lakosság jól érzékelhető félelme maradt meg emlékezetében. Bárdos Pál 1936-ban született Makón. A makói és a szegedi gettó után ausztriai lágerekbe került, Badenben szabadult fel. Író lett, egyetemi tanár, közel húsz kötete jelent meg, szinte minden művében foglalkozik a vészkorszak eseményeivel, traumájával.

Mike Terézia falujától 28 kilométerre, Szentgotthárdon járt iskolába. Március 19-én, vasárnap otthonról utazott vissza Szentgotthárdra. A megszállás hírét a vonatúton hallották. Visszaemlékszik arra, hogy szállásadója aggódva ment elé a vasútállomásra, illetve hogy néhány nap múlva el kellett hagynia a várost. Mike Terézia 1927-ben született Szombathelyen. A holokauszt idején a nagykanizsai gettóból került Auschwitz-Birkenauba, majd a ravensbrücki lágerbe.

1944. március 19-én, vasárnap, a zsidó iskolában, ahová Zsuzsa járt, rendes tanítás lett volna, de a megszállás hírére délelőtt hazaküldték a gyerekeket. Ferge Zsuzsa 1931-ben született Budapesten. Apai ágon a hires makói főrabbi, Dr. Kecskeméti Ármin unokája. 1944-ben hamis papírokkal, Budapesten bújkált. Szociológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.

1944. március 19-én György otthon volt Újpesten, ahonnan aznap bement Budapestre. Itt végignézte, ahogyan a németek beszállásolják magukat. Arról beszél, mennyire biztak abban, hogy hamarosan véget ér a háború és hogy milyen halálfélelemmel töltötte el őket a megszállás. Besnyő György 1919-ben született Újpesten. Munkaszolgálatos volt, majd 1944-ben Bergen-Belsenbe deportálták. A láger felszabadítása után hontalantáborba került.

Magyarországon 2001 óta április 16-a a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja. 1944-ben ezen a napon kezdődött meg a gettósítás Északkelet-Magyarországon és Kárpátalján. Az első gettókat a következő településeken hozták létre: Beregszász, Felsővisó, Huszt, Kassa, Kisvárda, Máramarossziget, Mátészalka, Munkács, Nagyszőllős, Nyíregyháza, Sátoraljaújhely, Técső, Ungvár.

Erdélyi Lajos 1929-ben született Marosvásárhelyen. 1936 és 1940 között a zsidó elemiben, majd a gimnáziumban, illetve a kolozsvári Zsidó Líceumban tanul 1944-ig, a német megszállásig. Ezután családjával együtt a marosvásárhelyi gettóba kényszerül, ahonnan Auschwitzba deportálják őket. Édesanyja és húga azonnal a gázkamrákba kerülnek, ő édesapjával néhány nap auschwitzi tartózkodás után munkatranszporttal Schotterwerkébe majd Dörnhauba jut, ahonnan együtt térnek haza közel egyéves lágerélet után 1945 májusában.

Deák Ervin Bécsben született 1929-ben. Szüleivel és nővérével az Anschluss után tértek vissza Magyarországra. A német megszállás után a család svájci védlevéllel csillagos házakban élt, majd a gettóba hurcolták őket. Nővérét munkatáborokba vitték, ott is szabadult fel, de hosszú ideig olyan rossz állapotban volt, hogy azt sem tudta megmondani, hová való. Őt szüleivel szovjet katonák szabadították fel a budapesti gettóban, 1945. január 18-án.