by Mike Smith/James Goldberg/Dani Goffstein Winners of the 2013 Viewer's Choice Award

by Caroline Friend

by Mengfan Wang

by Anissa Douglass

by Shun-Fang Yu

Az 1944-es budapesti gettósítás során Ágnesnek sikerült édesanyjával maradni, bár a nyilasok többször is szét akarták őket választani. Kun Ágnes (sz. Boskovitz Ágnes) 1940-ben született Budapesten. Ágnes még egészen kicsi volt, amikor édesapját behívták munkaszolgálatra. 1944 végén édesanyjával az óbudai téglagyárba vitték, ahonnan a budapesti gettóba kellett vonulniuk. A gettót 1945 januárjában szabadították fel a szovjet csapatok. Ágnes édesapja Ukrajnában halt meg.

Éva arról beszél, hogyan élte túl a nyilasok razziáját 1944 telén, Budapesten. Egy fiatal magyar nyilas el akarta vinni, de apja gyors közbelépésének köszönhetően megmenekült. Évekkel a háború után újra találkozott ezzel a férfival, aki addigra az Államvédelmi Hatóság őrnagya lett.

Verő Gábor egy ukrán kápótól brutális bánásmódját idézi fel, amelyben bátyját részesítette az auszriai Ebensee-ben lévő koncentrációs táborban. Bátyja nem sokkal a felszabadítás előtt vesztette életét.

Kármán György felidézi, nem zsidó osztálytársai milyen antiszemita bánásmódban részesítették szegedi gimnáziumi évei alatt, illetve elmondja, hogyan reagált egy tanára a diáktársak megjegyzéseire.Kármán György 1933-ban született Szegeden. 11 éves volt, amikor Szeged teljes zsidóságát a helyi gettóba kényszerítették. Néhány hónappal később az osztrák Weitra koncentrációs táborba szállították, majd Strasshofba és Schützenbergbe. A háború után ismert zenész lett: orgona- és zongoraművész.

Kis György katolikus pap a Holokauszt alatt zsidókat mentett. Az interjúrészletben a propaganda erejéről és befolyásáról beszél. Kis György 1914-ben született Adonyban. Családja zsidó származású, de nagyszülei még jóval a 20. század fordulója előtt áttértek a katolikus vallásra. György már vallásos, katolikus szellemben nevelkedett és katolikus pap lett. A holokauszt alatt zsidó emberek mentésében, segítésében részt vett. A háború után a magyar kommunista hatóságok üldözésének célpontjává vált.

Deák Ervin sosem volt jó latinból, de valamiért mégis magával vitte latinkönyvét a gettóba. Megismerkedett egy idős férfival, aki rettenetes állapotban volt, egyedül, elszakítva a családjától. Amikor az meglátta Ervinnél a latinkönyvet, elárulta, hogy latintanár volt, és felajánlotta, hogy szívesen tanítja a fiút ott a gettóban. Ervin nem merte megmondani, hogy nem szereti a latint, „elviselte” ezeket az alkalmakat, mert úgy érezte, ezzel segíthet a férfin, akinek így valamelyest visszaadhatott egy darabot régi életéből: úgy érezhette naponta pár órára, hogy ember újra.

A Marosvásárhelyről származó Erdélyi Lajos az erdélyi magyar bevonulásról beszél. Arról, hogyan fogadták ezt az erdélyi zsidók és nem zsidók, illetve, hogy milyen hatással volt ez a helyi zsidók életére. Felidézi, hogy zsidósága miatt nem vették fel gimnáziumba, rádöbben, hogy többé már nem egyenlő tagja a társadalomnak, annak ellenére, hogy a magyar kultúra meghatározó eleme volt létezésének.

Kellner Magda arról mesél, hogy Wallenberg 1944 decemberében - miközben ezrek megmentésén fáradozott - hogyan ment el személyesen egy kétéves kislányért, hogy a viszonylag biztonságos, svéd védettség alatt álló házba vigye őt a szüleihez, amikor az addig őt bújtató keresztény család már nem tudta tovább bújtatni.

Heller Ágnes visszaemlékezik a német megszállás napjára, arra ahogy hazaküldték őket a zsidó iskolából délelőtt, illetve a szüleivel történt beszélgetésre: elmehet-e aznap délután a Zeneakadémiára?

Bárdos Pált Makón érte a német megszállás. Visszaemlékezésében feleleveníti megdöbbenését a német katonák civilizálatlan viselkedése nyomán, de leginkább a lakosság jól érzékelhető félelme maradt meg emlékezetében. Bárdos Pál 1936-ban született Makón. A makói és a szegedi gettó után ausztriai lágerekbe került, Badenben szabadult fel. Író lett, egyetemi tanár, közel húsz kötete jelent meg, szinte minden művében foglalkozik a vészkorszak eseményeivel, traumájával.

Mike Terézia falujától 28 kilométerre, Szentgotthárdon járt iskolába. Március 19-én, vasárnap otthonról utazott vissza Szentgotthárdra. A megszállás hírét a vonatúton hallották. Visszaemlékszik arra, hogy szállásadója aggódva ment elé a vasútállomásra, illetve hogy néhány nap múlva el kellett hagynia a várost. Mike Terézia 1927-ben született Szombathelyen. A holokauszt idején a nagykanizsai gettóból került Auschwitz-Birkenauba, majd a ravensbrücki lágerbe.

1944. március 19-én, vasárnap, a zsidó iskolában, ahová Zsuzsa járt, rendes tanítás lett volna, de a megszállás hírére délelőtt hazaküldték a gyerekeket. Ferge Zsuzsa 1931-ben született Budapesten. Apai ágon a hires makói főrabbi, Dr. Kecskeméti Ármin unokája. 1944-ben hamis papírokkal, Budapesten bújkált. Szociológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.

1944. március 19-én György otthon volt Újpesten, ahonnan aznap bement Budapestre. Itt végignézte, ahogyan a németek beszállásolják magukat. Arról beszél, mennyire biztak abban, hogy hamarosan véget ér a háború és hogy milyen halálfélelemmel töltötte el őket a megszállás. Besnyő György 1919-ben született Újpesten. Munkaszolgálatos volt, majd 1944-ben Bergen-Belsenbe deportálták. A láger felszabadítása után hontalantáborba került.

Magyarországon 2001 óta április 16-a a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja. 1944-ben ezen a napon kezdődött meg a gettósítás Északkelet-Magyarországon és Kárpátalján. Az első gettókat a következő településeken hozták létre: Beregszász, Felsővisó, Huszt, Kassa, Kisvárda, Máramarossziget, Mátészalka, Munkács, Nagyszőllős, Nyíregyháza, Sátoraljaújhely, Técső, Ungvár.

Erdélyi Lajos 1929-ben született Marosvásárhelyen. 1936 és 1940 között a zsidó elemiben, majd a gimnáziumban, illetve a kolozsvári Zsidó Líceumban tanul 1944-ig, a német megszállásig. Ezután családjával együtt a marosvásárhelyi gettóba kényszerül, ahonnan Auschwitzba deportálják őket. Édesanyja és húga azonnal a gázkamrákba kerülnek, ő édesapjával néhány nap auschwitzi tartózkodás után munkatranszporttal Schotterwerkébe majd Dörnhauba jut, ahonnan együtt térnek haza közel egyéves lágerélet után 1945 májusában.

Deák Ervin Bécsben született 1929-ben. Szüleivel és nővérével az Anschluss után tértek vissza Magyarországra. A német megszállás után a család svájci védlevéllel csillagos házakban élt, majd a gettóba hurcolták őket. Nővérét munkatáborokba vitték, ott is szabadult fel, de hosszú ideig olyan rossz állapotban volt, hogy azt sem tudta megmondani, hová való. Őt szüleivel szovjet katonák szabadították fel a budapesti gettóban, 1945. január 18-án.

Jelentkezés a magyarországi program második évfolyamára az online jelentkezési lap kitöltésével MOST!